SEO aranyláz: amikor mindenki első helyre akar jutni
Valahol a digitális prérin, a kétezres évek elején, kitört a SEO aranyláz. Mindenki Google-első helyet akart, mert aki ott volt, annak dőlt a látogató, mint aranymosásnál a kavics közül a fényes nugget. A városokban kocsmák helyett SEO tanfolyamok nyíltak, a seriffek helyét „keresőoptimalizálási szakértők” vették át, és mindenki azt üvöltötte a főtéren: „Linkeket, kulcsszavakat, és meta leírást akarok!”
Eleinte egyszerű volt: beírtál egy oldalon 87-szer, hogy „olcsó aranymosó készlet”, és már ott is voltál a lista élén. Senki sem érezte szükségét annak, hogy a minőség mibenlétét firtassa — a mennyiség számított, és minél többet toltál bele, annál gyorsabban jött az eredmény.
De ahogy az igazi aranylázban, itt is megjelentek a spekulánsok. Volt, aki linkfarmot épített, más bloghálózatot, és voltak, akik spamkommentekkel próbálták megtölteni az internetes folyómedreket. Az aranyásók között akadtak ügyesek, de sokan csak sárt markoltak.
Aztán jött a Google seriff (igen, ő itt is felbukkan), és a nagy aranykeresést rendbe tette. A Pingvin algoritmus volt az első lavina, ami maga alá temette a spamelőket. Aki addig könnyen gazdagodott, az egyik napról a másikra eltűnt. De az aranyláz nem halt ki, csak kifinomultabb lett. Ma már nem elég ásót venni (értsd: kulcsszavakat halmozni), most már szükséged van GPS-re, szakértelemre, és kapcsolatépítésre. A tartalom a király, mondják a régiek, és az igazi kincset már nem a sekély patakmedrekben, hanem mélyen, gondosan felépített tartalomhegyekben találod.
Ma a SEO-sok modern aranyásók: keyword research helyett „piackutatást” csinálnak, linképítés helyett kapcsolatot építenek, és meta description helyett már brand sztorit írnak. Az arany még mindig ott csillog a Google első helyén, de csak azok találják meg, akik nem félnek a hosszú, verejtékes munkától.
Szóval, ha ma valaki neked azt mondja: „Gyere, gyorsan aranyat szerzünk a Google-on!” — csak mosolyogj. És kérdezd meg tőle: „Van ásód? Meg egy jó csapatod? Mert itt már nem a gyors nyerés, hanem a kitartás hozza a kincset.”
A vendégcikkes bandák felemelkedése és bukása
A spam linkesek után jött a vendégcikkes bandák kora, akik azt hitték, megtalálták a Google rendszerének gyenge pontját. „Ha nem engedi a linkfarmot, hát írunk cikkeket más oldalakra, és onnan linkeljük vissza magunkat!” — szólt a jelszó, és elkezdődött a nagy vendégcikk aranyláz. Kezdetben még rendes banditák voltak ezek. Írtak szép hosszú cikkeket, megkerestek releváns blogokat, és úgy tették le a linkjeiket, mintha csak baráti ajánlások lennének. A seriff nem is szólt semmit, bólintott: „Ez még belefér a törvénybe.”
De a dolog elharapózott. Megjelentek a rosszarcú bandák, akik 300 szavas, semmitmondó cikkeket gyártottak futószalagon, és ontották őket olyan oldalakra, ahol már a kutya se olvasta, csak a Google botok. Cikkgyárak, tartalom farmok, linkesített süketelések lepték el a digitális vidéket.
És persze a seriff újra lépett. 2019 környékén már elkezdte szűrni a vendégcikkes linkeket is. A Google azt mondta: „Nem a link a lényeg, hanem a kontextus. Ha csak linkelsz, de nincs érték, hát nem ér semmit.” És a vendégcikkes bandák közül sokan lehajtották a fejüket, és eltűntek.
De, mint mindig, maradtak a jófiúk. Ők azok, akik ma is írnak vendégcikket, de értelmes helyre, értelmes témában, és úgy, hogy az valódi olvasónak is adjon valamit, ne csak a Google robotjának. Ők már nem banditák, hanem tisztességes kereskedők, akik tudják: a hiteles, releváns link ma többet ér, mint ezer spam.
Szóval, ha te is vendégcikkes linképítésen töröd a fejed, választhatsz:
Lépj a becsületes útra, és építs valódi kapcsolatokat.
Vagy…
Felcsapj újra banditának, és várd, hogy a seriff kopogjon az ajtódon.
De a vadnyugat tanulsága mindig ugyanaz: csak a tiszta játszma hosszú életű.